A látszat szerint a semmi sem lehetetlen világában élünk, és sokszor azt próbálják elhitetni velünk, hogy mindenféle fáradtság nélkül elérhetjük a hőn áhított célt, akár egy hétvégi tanfolyamon, vagy valamilyen csodaszer vagy csodatárgy megvásárlásával.
Cselekedeteinkért magunknak kell vállalni a felelősséget. Nem egyszer hallok, vagy olvasok olyan "térrendezési tanácsokat", ami meghökkent, megmosolyogtat. Az enyhébb kategória, amikor például azt írják, hogy ne díszítsd otthonodat frissen vágott virággal, mert az rossz feng shui!
Az igaz, hogy egy hervadó csokor emlékeztethet a múlandóságra, de pont emiatt a továbblépés és az elengedés szükségességére is. És azt is tudjuk, hogy egy frissen vágott virágcsokor gyakran több örömet okoz, mint bármilyen más ajándék. Félnünk kellene tőle? Ugyan, senkit nem fog depresszióba sodorni egy hervadó csokor.
Az viszont már felelőtlenség, ha egy tanácsadó olyasmit mond valakinek, hogy egy ilyen meg ilyen lakásban szerencsétlen és boldogtalan lesz, és költözni kell, de azonnal! Nemcsak, hogy önbeteljesítő jóslatot mond így, hanem eleve lebeszéli a változtatás jogáról és lehetőségéről a másikat.
Minden tanács, minden szó visszamenőleg megmásíthatatlan beavatkozás embertársaink életébe!
Kizárólag akkor tehetünk rendbe dolgokat, akkor kínálhatunk segítséget, és akkor van jogunk tanácsot adni, ha ezt őszintén, és valóban kérik tőlünk.
Mindennel szemben, amit látunk, hallunk, olvasunk legyünk egy kicsit szkeptikusak. Annyira, hogy az a kis kétely, ami felmerül bennünk, elindítson a saját megtapasztalásunk útján.
Nekem a feng shuival kapcsolatban nagy szerencsém volt, hogy egy olyan valakitől tanulhattam - Kunczly Judit köszönöm! - aki a feng shui szemléletmódját teljesen a mi, nyugati világunknak megfelelően, lefejtve róla a babonaságokat, elvakultság mentesen adta át. És ami a legfontosabb: magát az EMBERT állította a középpontba!
Ha feltesszük a következő kérdést: Ki vagy mi befolyásolja az életünket, személyes csinket? - egyértelműen azt kellene felelnünk, hogy elsősorban saját magunk! Hiszen én magam döntöm el, mit veszek magamhoz, akár ha ételről, gondolatról, vagy bármiféle hittételről van szó.
Áldozat csak akkor lesz az ember, ha hagyja magát azzá válni.
Életünkre hatással vannak természetesen más emberek is. Ameddig mások véleményét és hangulatát fontosabbnak tartjuk a sajátunknál, addig határozatlanok maradunk. Ne hagyjuk befolyásolni magunkat!
A képzeletbeli magunk köré rajzolt kör szélén, mint fontos befolyásoló tényező, a környező tereink vannak, olyan energiák mint az építészeti formák, bútorok, anyagok, illatok, a hőmérséklet, stb. Az anyagok, mivel ezek is valamilyen energia minőséget képviselnek, tárgytól függően a saját rezgési mezejüket sugározzák ki. Emiatt különböző a kapcsolatunk az egyes tárgyakkal.
Ha sikerül a saját energiamezőnket megnövelni, egyre függetlenebbek leszünk a külső befolyásoktól. Így teljesen érthető, hogy miért kell, hogy az egyik legnagyobb célunk a saját energiánk kifejlesztése legyen. Ily módon és csakis így tudjuk a környező teret, mint az egyik fő befolyásoló tényezőt hatástalanítani, valamint életünket értelmesen irányítani.
Befejezésül egy Valerie Tasso könyvből szeretnék idézni, csak hogy újból emlékeztesselek, lehetetlen és felesleges egy idegen kultúrövezet évezredes hagyományait egy az egyben magunkra ölteni, vagy a helyi vonatkozásokat vagy babonákat tükröző sajátságokat elvakultan átvenni.
"Itt a mi, zsidó-keresztény vallású és görög-latin műveltségű nyugatunkon úgy kell értelmeznünk a tantrát, mint egy egzotikus látványosságot, amelyből a jó szándékúak tanulhatnak, a teleshopok meg kereskedelmi hasznot húzhatnak. Mert ahhoz, hogy valami valamivé legyen, nemcsak érteni és értelmezni kell tudni, hanem kulturális háttérre és kontextusra is szükség van. És a nyugati ember számára a kultúra és a kontextus, melyben a tantrizmus értelmet nyer, olyan távoli, mint egy kutyának a solymászat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése